Vagyok, aki vagyok

 Ferenc Ildikónak hívnak. Égi közvetítő, "médium", pszi-sebész (akupresszőr) és természetgyógyász vagyok.

Feladatom e világban megteremteni az emberek szívében a harmóniát, a békét, hogy tisztában legyenek önmagukkal, s testi-lelki-szellemi "bajaiktól" megszabadulva egészséges, kiegyensúlyozott életet élhessenek. Születésem pillanatától égi segítőim olyan szorosan vannak mellettem, hogy elkerülhetetlen volt számomra ez az út. Próbálkoztam nem észre venni a tudást aminek birtokában vagyok, s elnyomni mindazokat az érzéseket, amik abba az irányba terelték az életemet, ahol most tartok. Saját utamra, beteljesítendő feladatomra.

Tanítóként szereztem diplomát, majd több irányba fejlesztettem földi tudásomat, s közben mindazt, ami háttérbe szorult oly sokáig: a saját magam tudása, az égi tudás, a szeretet, amit odafentről hoztam. Már tanulmányaim alatt szerencsésnek mondhattam magam, hiszen könnyedén vettem miden akadályt, s ami másnak olyan nehezen alakult, nekem égi segítőim könnyedén elém tették. Mindaddig, amíg bele nem merültem az égi világ rejtelmeibe.
Főiskola után Budapesten kerestem az utamat. Mind több olyan emberrel hozott össze a sors, akiktől kártyajóslást, tenyérelemzést, asztrológiát tanulhattam, majd gyakorolhattam a megszerzett ismereteket. Korán, s mégis későn. Általános iskolában már a Silva féle Agykontroll könyvet olvastam, s mindaz a tudás érdekelt, ami a mélyben rejlik, a fizikai világon túl létezik. Ez nem az én utam - gondoltam - s egyre inkább a szellemvilág, az "életen túli élet" felé kezdtem nyitni. Azért is, mert gyermekkoromtól jártak hozzám elhunyt hozzátartozók, beszéltek nappal, éjszaka. S a pont, ami elindított a gyógyítás útján: bátyám egyik barátja fiatalon elhunyt rákos betegségben. Halála órájában ellátogatott hozzám a szelleme, segítséget kért tőlem, s az életéért könyörgött. Sírt, azt mondta én tudok tenni érte. Tehetetlennek éreztem magam, úgy éreztem nem tudok segíteni, s mélységes szomorúság fogott el. Felmerült bennem a kérdés: Vajon miért hozzám jött? Meg tudtam volna menteni? Felgyorsultak az események.
Égi tanítót kaptam magam mellé, Jézust, aki két éven át tanított érezni, látni, hallani, s eligazodni a szellemvilág útvesztőiben. Elkezdtem közvetíteni mindazokat az üzeneteket, s útmutatásokat, melyeket Isten gyermekeinek szájába kellett adnom, vagyis az embereknek kellet átadnom, hogy maguk is megtapasztalják az égi energiák létezését. De elérkezett az idő, amikor még több kellett. Mind azt az energiát és tudást amit kaptam tőlük, átadni a kezemen keresztül, érintéssel is gyógyítani. A pszi-sebészetben találtam meg azt az erőt és szeretet energiát, ami által a legtöbbet segíthetek az embereknek. Megtanultam még mélyebben érezni, látni a láthatatlan, s felvállalni azt a tudást és mindazokat az égi jeleket, amiket mások mélyen elnyomnak magukba, vagy megijednek tőle.

Fizikális testünkben lévő kóros elváltozások már évekkel előtte megjelennek szellemi szinteken, s szellemtestünk őrzi előző életeink összes fájdalmát, lenyomatát, melyek gyanánt igen gyakoriak a súlyos megbetegedések. Az égi energiák és a pszi-sebészet alkalmazásával gyökerestül meg lehet szüntetni a kóros elváltozásokat mind szellemi, mind fizikai szinten. Így nem csak tüneteket kezelünk, hanem a gyökerénél szüntetjük meg a problémákat. A pszi-sebészeti technika lehetővé teszi, hogy a kezelő az élő szervezet sérelme nélkül olyan feladatokat is képes lesz megoldani, amelyeket a hagyományos orvoslás csak a fizikai test megnyitásával, vagy azt kisebb nagyobb mértékben radioaktív, esetleg kemoterápiás kezelésekkel tud gyógyítani. Ezt a technikát, az égi tudást, és a kapott információkat alkalmazva segítek testi-lelki- szellemi egyensúlyt megteremteni az emberekben nap, mint nap; és az égi útmutatás alapján életútjukra rávezetni mindazokat, akik kissé "eltévedtek" fizikai világunk útvesztőiben. "Természetesen a legnagyobb tanítók mi vagyunk emberek. Az égi mesterek által lehozott tudás bennünk él, s ez a tudás örök és hallhatatlan. Tanítani, s tanulni jöttünk le ide a földi világba, s egymásra nézve látnunk kell a másikban a "mestert", hisz mindegyikünk "tanítvány és "mester" is egyben."